Megjöttem. Hajnalban indultam otthonról, hogy biztos ne legyen gond a reptéren. Ehhez képest kapuzárás előtt egy perccel sikerült odaérnem a géphez. Szerencsére eseménytelen volt a repülés, helyi idő szerint 7:15 kor szálltunk le Lutonban. A fogadó családhoz mégis csak délután 1 körül sikerült befutnom. A rutin meg az évek.
Kezdődött a transzferrel. Elaludtam. A végállomást elég hangosan mondta a sofőr, nem is értettem félálomból ébredve valami bájkert hallottam. Aztán leszálláskor kiderült, hogy Baker Street. Engem meg arra készítettek fel a Masterclassnál, hogy a Victoria Stationre menjek, mert ott tudom beváltani a heti metróbérletemet. Sebaj, okostelefon elő és lássuk mit mond a navigáció. Előrelátó módon telepítettem offline London térképet csak arra nem számítottam, hogy a "gps jel keresése folyamatban" üzenetet kell nézegetnem egy vadidegen városban.
És ekkor már nem tudtam tovább halogatni a beszédet, el kellett kezdenem kommunikálni. Sikerült bérletet szereznem a legközelebbi állomáson, ami 5 sarokra volt. Közben láthattam a Madam Tussaud épületét, így már tudom, hogy merre kell majd mennem, amikor bőrönd nélkül leszek. Két turistát is útbaigazítottam a metróhoz. És metróra szálltam én is. Természetesen volt, hogy rossz metróra, volt hogy jóra de rossz irányba. Így jutottam el a célállomásra, ahol nem akartak kiengedni, mert a bérletem az 1. és 2. zónában érvényes, én pedig épp a 4. zónában volt. Első ajánlatuk az volt, hogy utazzak vissza a 2. zónába, közben ne bukjak le és vegyek jegyet a 4. zónáig. Végül sikerült arra megoldásra jutni, hogy ott helyben veszek egy kiegészítő bérletet a 3. és 4. zónára és akkor mehetek amerre látok. Úgyhogy most van két bérletem és amikor a 2-3 zónák határához érek akkor leszállok a metróról és az egyik bérlettel kilépek a másikkal pedig be. Alaposan meg fogom ismerni Manor House állomást :)
A család jófej, reggel elvisznek a metróig, nem kell buszoznom. De ez csak hétfőn lesz így. Amikor elmondtam nekik, hogy a többi napokon 6:45-re megyek BNI találkozóra akkor elég furán néztek rám és elkezdték nézegetni a buszjáratokat, hogy melyikkel jutok leggyorsabban a metróhoz.
Miután velük megismerkedtem, visszamentem a citybe, hogy gyalog is feltérképezzem a belső zónákat. Ez olyan jól sikerült, hogy 4 órát sétáltam keresztül-kasul a tereken, hidakon, kisebb és nagyobb utcákon. Kerestem volna egy fish&chips-et, de sehol se találtam általam klasszikusnak gondolt, utcára nyíló talponállós gyorséttermet, ahol ilyet árulnak. Láttam viszont a London Eyet egész közelről. Egyszer fel kell ülni rá, de egyelőre alulról nézve is megszédültem a látványtól. Ezzel még várok kicsit.
És végül egy szerintem tipikus londoni életkép: eső, turisták, Big Ben, Temze, London Eye
